Horváth Lajos „Laller” fáradhatatlan. A váci tereprali pilóta már közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez, de sportágának szeretete, a motorozás élménye, valamint a nagy célok és a folyamatos tervek motiválttá teszik és megfiatalítják őt. Természetesen 2023-ban sem lesz ez másképp… Interjú!
Gyakorta olvasni a csapatoddal kapcsolatban, hogy „fennállása legsikeresebb esztendejét teljesítette”. Mi volt a helyzet idén, elégedett vagy?
Nos, ha az előző évekre ez jellemző volt, akkor 2022-re hatványozottan igaz. Minden tekintetben csúcsokat döntögettünk, megszámlálhatatlan bajnoki címet szereztünk. Lassan már nincs is olyan szegmense a kétkerekű off-road sportnak, ahová nem adunk élversenyzőt. Soha ennyi Laller Racinges pilóta nem indult olyan sok külföldi versenyen, mint 2022-ben, és nemzetközi szinten is fennállásunk legsikeresebb időszakát éljük. Ráadásul az idei év abból a szempontból is mérföldkő, hogy mi adjuk az első államilag is támogatott magyar motorost (HUMDA projekt, Liszka Roland. a szerk), amely szintén nagy büszkeséggel tölt el.
A szurkolóid, rajongóid mostanság sűrűn találkozhattak a közösségi platformjaidon és különféle írásokban a természet és állatvédelem hangsúlyosságának kiemelésével. Hogyan jött képbe nálad ez a vonal?
Mindig is imádtam az állatokat, tereprali motorosként régóta szoros kapcsolatot ápolok a természettel. Ne higgyétek, hogy ez nálam a most oly divatos zölddé válás folyamata, arról van szó, hogy az ember tapasztal, idősödik, és egyre többet lát/ért meg a világból. Tudatosult bennem, hogy nem elég, ha kutyákat tartok és igyekszem minél jobb gazdájuk lenni, de az ismertségem kihasználva szót kell emelnem bizonyos dolgokért. Ezért más autó-motorsportban jelenlévő és elkötelezett emberrel, szereplővel együtt próbálunk javítani a közgondolkodáson. Szeretném, ha nem csak számomra lenne egyértelmű, hogy az állatok és a minket körülvevő természet is érző lények sokaságából áll össze, ezért muszáj megadnunk nekik az őket megillető tiszteletet!
Térjünk vissza a pályák világához, és egy kicsit szedjük ketté az egyéni versenyzésed a csapatod. Kezdjük veled, hogyan értékeled 2022-őt és mi várható a következő szezonban?
Idén leginkább az élvezeti faktorra mentem rá. Én sem fiatalodom, és a sok-sok napi munka mellett már nem feltétlenül kívánja a szervezetem azt a fajta iszonyatos erőbefektetést, amit pl. a Dakar Rallys felkészüléseim alatt lenyomtam. A célom, hogy szervezett körülmények között, jó és motivált emberek társaságában azt csináljam, amit a legjobban szeretek: Húzzam a gázt! Visszatérő kérdés az irányomban, hogy mi lesz a Dakaros álmaimmal, de én már egy kicsit úgy vagyok ezzel, hogy sokkal szívesebben megyek el egy Hellas Rallyra, vagy egy Dinaric Rallyra, amely a költséghatékonyság, az élvezeti faktor és a kihívás viszonyában is sokkal jobb leosztás a Dakarnál. Van összehasonlítási alapom, így jól tudom, hogy miről beszélek! Bár az is igaz, hogy ilyenkor decemberben mindig beugrik, milyen volt készülődni, kiutazni, rajthoz állni a Dakaron. Jelenleg sokkal inkább az előzőekben említett, és azokhoz hasonló külhoni portyák vannak a látómezőmben, mint egy újabb Dakar. De mindannyian tudjuk, a Dakar Rally egy kortalan dolog, és ha egyszer ez beférkőzik az ember fejébe, nem igazán tudsz és akarsz tőle szabadulni…
A kérdésem ugyanaz, csak a Laller Racing Dakar Teamre levetítve…
A csapat szempontjából elképesztő szezonon vagyunk túl! Felsorolni is nehéz lenne, mi mindent nyertünk idén (Az Év Junior Versenyzője, Országos Motocross Bajnokság – junior bajnoki cím, Országos Enduro Bajnokság – bajnoki cím, Országos Enduro-Cross Bajnokság – bajnoki cím, Országos Tereprali Kupasorozat – bajnoki cím, „Királyválasztó” abszolút bajnoki cím), Liszka Roland révén államilag támogatott versenyzőnk van, akivel a SuperEnduro GP sorozatban a nemzetközi szintéren is szereplünk. Azt gondolom, hogy 2023-ban sem adjuk alább, mind a hazai, úgy a nemzetközi bajnokságokban is szeretnénk címet védeni. Liszka Rolit egy külön kalapba helyezném, vele a személyes motivációm az, hogy egy szép napon majd mi adjuk Magyarország első off road világbajnokát. Nagy célok és vállalások ezek, de cseppet sem érzem megvalósíthatatlannak. 2023-ban tovább építkezünk, hogy az álmok minden szinten megvalósuljanak!
Idén nem csupán versenyzőként, csapatfőnökként, de a MAMS (Magyar Motorsport Szövetség) tereprali motoros szakágának vezetéséért is te feleltél. Mik a konzekvenciák?
Így van, nagyon sok munkánk volt benne, remélem, hogy a versenyzőtársak is látták az akaratot, valamint az előremozdulást. Szakágvezetőként némileg fejest ugrottam az ismeretlenbe, nem tudtam pontosan, mire is számíthatok, de Dervadelin Tamás és Esch Tamás segítségével végül sikerült hellyel-közzel célt érnünk. A bajnokság végére névadó támogatót találtunk, úgy érzem sok tekintetben szakmailag is előrébb léptünk, magyar kontingenssel utaztunk a Hellas Rallyra, valamint összeállt bennünk egy kép, hogy hogyan is lehetne ezt még színvonalasabban, profibban csinálni. Amit még ennél is többre értékelek, az az, hogy összeállt egy olyan erős mag, amelyre már hosszútávon is lehet építkezni. Nyilvánvaló, hogy a jelen gazdasági helyzet semminek nem kedvez, de hiszem, hogy ha együtt sikerült egy erős és összetartó közösséget létrehoznunk, akkor a motoros tereprali megreformálása sem lehetetlen.
Közeleg az esztendő vége, ilyenkor az ember nem csak a karácsonyra készülődik, de mérleget is von magában. Számodra mi volt 2022 legjobb és legrosszabb momentuma?
Megfordítanám a kérdésed, hogy pozitív legyen a végszó! (nevet) A legrosszabb momentum egyértelműen a Rally Breslaun történt kiesésem volt, nagyon szerettem azt a versenyt, nagy dolog lett volna célba érni. Sok idő azonban nem volt a sebek nyalogatására, mert futószalagon érkeztek a versenyek, és furamód ez volt a legjobb dolog idén. Ismét fantasztikus helyeken motorozhattam, Görögország hegyei között versenyeztem, vagy épp különböző tengerpartokon csatáztam a vetélytársakkal, lengyel polygonról és a holdbéli bosnyák tájakról már nem is beszélve… Mind-mind olyan helyszín és élmény, ami az életed végéig elkísér!
Végezetül, mutassuk meg kicsit Horváth Lajos emberi oldalát! Hogyan és mivel telik „Laller” karácsonya, mivel foglalatoskodsz az ünnepek alatt?
Ha azt gondolnátok, hogy nekem bármivel is másként alakulnak az ünnepi „hétköznapok”, mint nektek, akkor rossz hírem van. Én is ugyanúgy töltöm a karácsonyt, a családommal, a barátaimmal, és ugyanolyan dolgokat csinálunk: beszélgetünk, nagyokat eszünk, és azért igyekszünk lazítani is. Ha pedig az időjárás engedi, akkor én időnként eltűnök kicsit motorozni… Egyébként ha jól tudom, akkor enyhe időt jósolnak karácsonyra, igaz?
