Elindult a flúgos futam a Lurdy ház parkolójából ma 14 órakor, sok új és régi próbálkozóval.
A Sztráda Rádióban és híroldalán napi rendszerességgel 2 csapat „Bamakós” ámokfutását követhetik végig 16 napon át ,a leghajmeresztőbb hírekkel és fotókkal próbáljuk leírni a flúgos futam mindennapjait.
A két csapat az
EUROBRILL ÉS SERCO EXPLORER TEAM
( Laci, Dodi és Kakuk András a sivatag bátor harcosai)
és a
MILLENIUM FLAKON TEAM
( www.geonauta.hu Trabant-expedíció ) Vadász Zsolt
szolgáltatja számunkra a híreket.
A csapatok ezekben az órákban Szlovénia útjait koptatják, hogy elérhessenek a nagy vízhez ,ahol átkelnek a fekete kontinens északi részére.
A kaland igazán itt kezdődik, hisz ami elromolhat ,az elromlik.
Ahol el lehet akadni ,ott elakad az autó.
És az afrikai 10 perc ,akár 5 óra is lehet.
Nem is beszélve a határokról és a folyamatos ellenőrzésekről.
A egymillió öszvér hazájában, akik rendszeresen megjelennek az út közepén, és a KRESZ csak jelzés szinten van jelen- már az aszfalton is kihívás közlekedni ,hát még a terepen.
A két csapat tagjairól nem mondhatjuk ,hogy rutintalan kezdők ,hisz nem először állnak rajthoz, de talán ők tudják a legjobban ,hogy nincs két egyforma verseny.
Vadász Zsolt, aki Trabantja nyergében már az egész világot „belovagolta” ,több könyvben megírta élményeit -ezen belül a Bamako Rally-ról is. (https://geonauta.hu/hu/trabant-konyv.html )
Vadász Zsolt elmondta ,hogy az NDK csodajárművével egy konvoj élén halad ,melyek tagjai már magába kuriózumnak számítanak.
Az egyik autó egy 1967-es Subaru 360 (talán két alkalommal lépett hazánk földjére ilyen jármű) Hegedűs Imre kormányba kapaszkodó előadásában ,aki már közel 20 éve cseresznyevirág hazájában él.
A másik autó egy Subaru Forester és itt nem is az autó a kuriózum ,mert ha azt mondom, hogy egy 70 éves japán állampolgárságú úriember vezeti ,aki a japán nyelven kívül semmilyen nyelvet nem beszél- talán el sem hiszik ,pedig ahogy az Üvegtigrisben Lali mondaná „pedig igaz”
Tehát így szaladunk neki ennek a 16 napnak és remélem a srácok sokszor net közelébe kerülnek ,ami valljuk be Afrikába nem egyszerű és rengeteg sztorival és fotóval örvendeztetnek meg minket.
Zárás gyanánt azon fiataloknak ,akik nem ismerik a Trabant életérzést – egy rövid monológ a genoauta.hu oldalról:
„Első pöffenet.
Beülsz és megpróbálsz kinézni az előtted lévő síküveg terméken.
Mi ez? Tank?
Az úgy van, ha a piros lámpánál az első vagy a sorban, magad előtt kihagysz egy helyet, mert ha beállsz a lámpa alá, nem látod, mikor vált zöldre. A többiek azt hisznek, amit, és úgy tülkölnek, ahogy akarnak.
Következő. Szervek. A kormány, mint kezelőszerv megvan. Közvetlenül a mellkasod előtt. Pedálok. Három. Mind a három egy láb alatt. Nem vicc. Mikor megvettem a Trabit, motoros csizmában mentem érte. Nem jutottam el a beszállásig. A tulajdonos hölgy rózsaszín plüsspapucsában vezettem az első benzinkútig. Ott meg a kiszállás lett volna necces, úgyhogy ablak leteker, a kulcs a kutasnak kiad, és amíg megtankoltak, visszahúztam a csizmát.
A felszállási lista következő lépése: húzzuk be az ajtót. A folyamat összetett. Nem nyugati színvonal, azaz ha nem húzod be rendesen, kinyílik útközben. Ha túlliheged az ajtóbehúzást, átdob az anyósba. Túlméret. Ajtó behúzva.
Irány Afrika!”
