Nagykállón és környékén csaknem 300 kilométer várta a magyar tereprali bajnokság és a CEZ mezőnyét, köztük a motorosokat, amelyben szokás szerint Horváth Lajost is megtaláltuk. Laller nemrég tért haza Lengyelországból, a maratoni Rally Breslauról, és elmondása szerint nem igazán élvezte/érezte a nyírségi pályákat.
Hogy a nagy meleg, az előző verseny fáradtsága, a nehéz terep, vagy ezek összessége volt a ludas, azt maga a versenyző sem tudja, de mindennek ellenére becsülettel végig hajtotta a Nyír1Baját:
„Mióta ebben a sportágban vagyok, még sosem hagytam ki versenyt, 2010 óta minden fordulón rajthoz álltam, volt olyan, hogy törött lábbal, vagy bordával tettem ezt. Tőlem szokatlan módon a Nyír1Baja előtt az utolsó pillanatig kivártam, de végül mégiscsak elindultam, mert a szívem vérzett volna, ha ez a szép és időtálló sorozat megszakad. A versenyen nehezen találtam meg magam, ebben valószínűleg szerepet játszott az előző maratoni futam fáradtsága, valamint eltaktikáztam a gumizást. Tapadáshiánnyal küszködtem, folyamatosan ki akart törni a motorom eleje, ezért a legkisebb komfortérzet nélkül csináltam végig a hétvégét. Talán kicsit túlzott magabiztossággal álltam oda, mondván, ha 1500 kilométer nem terhelt le, akkor ez a 265 sima ügy lesz, de ez most valamiért nem esett jól, nem igazán „adta ki”. Ilyen momentumok is vannak egy sportoló életében, ezzel együtt kell tudni élni. Nem utolsósorban, ezúton is szeretnék gratulálni a csapattársaimnak, ügyesek voltak, nagyon büszke vagyok rájuk! Nincs megállás, gondolatban már a HunGarian Bajára készülök, a tavalyi kimaradt verseny után nagyon várom a hazai TR szezon ékkövének számító világkupafutamot!” – nyilatkozta Horváth Lajos, aki minden bizonnyal rekordernek számít azzal, hogy az elmúlt 11 esztendőben az összes Magyarországon rendezett tereprali viadalon ott volt, és húzta a gázt.
