Miközben a sportvilág brutálisan behúzta a kéziféket, addig egy maroknyi kis csoport nem hajlandó lemondani a szenvedélyéről. Az utolsó mohikánok között megtaláljuk Horváth Lajos „Lallert” is, aki járványhelyzet ide, csúszó versenyek oda, igyekszik minél gyakrabban új motorjának nyergébe pattanni.
Ahogy mindenki, így Laller is nehezen, ugyanakkor bizakodva viseli a jelen szituáció okozta körülményeket, és igyekszik a lehetőség szerint formában tartani magát:
„Ha valaki már hosszú ideje űz valamit – legyen az sport, vagy bármilyen hobby tevékenység -, és hirtelen egyik pillanatról a másikra nem csinálhatja, amit hosszú évek alatt megszokott, abba belebetegszik. Hogy mi, terepmotorosok ne járjunk így, ezért kéthetente kiválasztunk egy elnéptelenedett helyet, ahol minden szakmai és biztonsági előírás betartása mellett kicsit megmozgathatjuk magunkat.
Mindannyian nagyon várjuk már, hogy elkezdődjön a bajnokság. De a folyamatos várakozás és a bizonytalanság jóval több energiát emészt fel, mint azt hinnétek, és ez nem egészséges. Ezért találtuk ki a fentebb már említett rendszeres tréninget. Nekem ráadásul duplán rosszkor jött ez az egész pauza, hiszen a szempontomból az lenne az ideális, ha minél több kilométert rakhatnék az új motoromba. Addig is, amíg csak lehet, gurulok a srácokkal, igyekszem élesen tartani magam, hogy miután véget ér ez a borzalom, teljes gázzal csaphassak bele az idei terveim megvalósításába.” – vázolta a szituációt Horváth Lajos.
Írta: Tóth Krisztián Márk