Kevesebb meghökkentőbb dolog van annál, mint hogy valaki egy budapest parknyi embertömeg előtt egy életnagyságú tojásból „kel ki”, de így kezdődött a Bohemian Betyars 15. születésnapi koncertje. Az őrültséget brandé építő zenekar ezer százalékot adott ebbe az előadásba – Palágyi Máté „Kakas” hegedűs, énekes kiemelkedően sok energiát árasztott a színpadon, olyannyira, hogy a koncert végén elköszönésre se volt ereje, lefeküdt a színpadon megpihenni.
A helyszínre érve tényleg egy születésnapi zsúr hangulata fogadta a koncertre kíváncsiakat. Az első ezer érkező szülinapi csákót kapott a merch pultból, a színpad pedig rengeteg lufival és színes dekorációval volt díszítve. A Said Chalaban által melegített terepet a Bohemian Betyars nyolc órakor vette át – ekkor bújt ki a tojásból az említett tag. A közönség totál megőrült a zenéért, az elsőtől az utolsóig minden számon, kivétel nélkül kialakult egy kör a pogózni vágyók számára (lövésem sincs, hogy bírták). 15. születésnapjukra való tekintettel Szűcs Levente (akusztikus gitár, ének) Oscar-díjátvevő beszédeket idézve hálát adott mindannyiuk édesanyjáért, ezzel következhetett a Ne Sírj Anyám! című dal. Ezek után az Összefúj A Szél és a Szembogár egyvelege táncoltatta meg a közönséget. Ahogy a fiúk a színpadon, úgy a rajongók is minden energiájukat kiárasztották. Ez egy táncolós banda, és úgy látszott, bármilyen korosztályból érkeztek is a látogatók – tinédzser kortól egészen nyugdíjasokig láttunk embereket – ezzel tökéletesen tisztában voltak. A Parno Graszt-tal közös A Falu Rossza című nótára a cigányzenét játszó zenekar is odaért, és a videoklipet idéző lagzihangulat uralkodott el a Parkon. A Lebegő után újabb vendég érkezett a sok közül: a Platon Karataev. Együtt eljátszották a Mezitláb c. közös dalukat, majd a Majd’ Meghalok számukat Kakas egy rendkívül tisztán hangzó szólóval megkezdte, aztán a zenekar is csatlakozott hozzá. A közönség nagy örömére elhangzott a Betyárok legelső dala, a Pálinka. Ennek, és szülinapjuk tiszteletére a szám közben végigjárta egy tálca feles pálinka a színpadot, amiből természetesen mindegyik tag lehúzott egyet, további energiát merítve a koncert második felére.
Habár még csak ekkor kezdett el besötétedni, máris úgy érezte magát az ember, mint aki már végig nyomott egy egész bulit. De a zenekar egyre csak vadabb és vadabb oldalát mutatta meg. Fehér Gábor basszusgitáros és Kakas még egy kis néptánccal is megfűszerezte az estét, amitől a tömeg csak még jobban eldobta az agyát.
 |
 |
Ha nem lett volna eddig is bőven vendég a színpadon, a Ricsárdgír is tiszteletét tette és csak tovább fokozta az őrületet. Őrület alatt egyébként a crowd surfing-et (amit mindig is ki akartam próbálni!), óriáslufi csapkodást, helyben futva táncolást vagy éppen sikítva-visítva-ordítást értünk. Ezután két „nyugisabb” szám következett. Eljátszották az Ellentétek Balladáját és a Csavargót is, ami közben a közönség hangereje szinte lekörözte Szűcs Levi hangját. És még csak ezután következett a Quatre Grapes, amelyben a Betyárok a La Pegatina nevezetű katalán zenekarral működtek együtt, akik az amúgy is laza hangulatot megfejelték még egy kis latinos életérzéssel is.
Afölött sem szabad elsiklani, hogy a lufik, konfetti, és csillagok tengerében a színpadi háttér is hozzájuk passzoló módon, kissé elvetemült formában valósult meg, néha egy tűz fölött sűlő malac vagy éppen egy kakas volt látható a LED-falakon.
Az este vége felé közeledve felcsendült a Míg elfelejted című nótájuk is. Záró dalnak pedig az Utcabetyárt „húzták el” nekünk, ami minden korábbit felülmúlt, teljes őrület uralkodott el a zenekarban, a küzdőtéren, de a skyboxokban sem maradt láb mozdulatlanul.
Ha valaki teljes kikapcsolódásra, „valóságelhagyásra” vágyik, a Bohemian Betyars hibátlan választás. Még az sem kell, hogy kívülről fújd a dalszövegeket vagy ismerd a zenekar tagjait. Egyszerűen mindenkihez szól a ritmusuk, a hangszereik extrák, a kisugárzásuk magával ragadó. A nyári hangulatot kérdés nélkül meghozták a Parkba, az biztos.
Gajdos Petra és Lakos Borbála
