Az immár 21 éve zenélő pécsi formáció, a Punnany Massif egy nagyon szerethető koncertet adott a Budapest Parkban, május 18-án. A közel kétórás előadás 22 dala olykor megtáncoltatta és megénekeltette a majdnem teltházas Parkot. Voltak klasszikusok, átdolgozások, és nem kevés dalt játszottak a legújabb lemezükről is.
Myra Monoka készítette elő a színpadot a Punnany számára, kellően megteremtve az alaphangulatot egy jó koncertre. A Nem szerelem című dalukkal kezdték meg az estét, ami elég népszerű volt ahhoz, hogy a közönség elkezdje skandálni. Már így az elején is voltak, akiknek több sem kellett, hajukat eldobva táncoltak a fiúk zenéjére. Második daluk az új, Fel Nem című lemezről való Kultúrszakkör volt. Ezután lépett először interakcióba a közönséggel Felcser Máté, a zenekar egyik frontembere – üdvözölte a közönséget és elmondta, hogy milyen régóta zenélnek. Tekintettel, hogy az új generáció legnépszerűbb előadói valószínűleg nem fognak ilyen hosszú karriert maguk mögött tudni (legalábbis elmondásaik alapján), jó, ha értékeljük ezeket a folyamatosan hosszú ideje zenélő tagokat is.
Ezután az Ami volt az majd lesz, 25. soproni VOLT fesztiválra íródott himnuszukat hallhattuk. A dal (a rap részektől eltekintve) lassabb volt, mint az eredeti, és sajnos nem feltétlenül jobb, ahogy azt a közönség soraiból pár embertől hallhattuk. Ezután a Csalfa c. népdal feldolgozásukat játszották el, ami nagyon jól harmonizált a Punnany egyébként is képviselt népies jellegével. Az Amilyen kedvem van, szintén új lemezes dal után a klasszikus Partizán következett. A fiúk egyébként ugyanolyan élvezettel adták elő új szerzeményeiket, mint a tíz éves, nagy népszerűségre szert tett dalaikat. A TOKIIIOOOOO után Máté a közönséghez szólva azt mondta, egy olyan szám következik az új albumról, ami olyan, ha meghallod, „besírsz”. Azt hihette a tömeg, hogy poénkodik, ám szó szerint kellett venni a szavait, hisz a Szegény anyám című szám következett, amiben olyan mély jelentőségű sorok vannak, mint „Éjjelente munkát vállalt, / Hogy sok pénzt keressen reám. / És mikor már nem tudott adni, / Én megütöttem az anyám”.
Két régebbi dallal folytatódott a koncert, előbb a Mosoly-t hallottuk, majd a himnusszá vált Élvezd című szerzeményt. Ez volt az a dal, amelynél néhol hangosabb volt a közönség, mint maguk az énekesek. A Páratartalom után jöhetett a rég kiadatlan Csapodár, amit ugyanúgy imádott a tömeg, mint az azután következő Vendéglátós című balladát. A Kimegy a hajam, új lemez dala és a Kopoggyá után a frontember ismét a közönséghez szólt. Az online tér torzító kommunikációjáról beszélt, és az hogyan rontja az objektivitást. Ezzel pedig nem más dalt vezetett fel, mint az Engedd el címűt. Utolsó dal gyanánt frappánsan az Utolsó tánc-ot játszották el a fiúk, amire a Park közönségének reakciója már-már megható volt. Sokan táncoltak a kedvesükkel, akár teljesen hátul, mit sem törődve a színpadon zenélőkkel. A helyszínhez híven tényleg igazi fesztiválhangulat alakult ki.
Persze nem ez volt a vége, a visszataps után hamar visszatértek a fiúk egy kiadatlan, 6/8 című számmal, amelyben határozott kijelentéseket fogalmaznak meg. „Miért kell a békéért háborúzni? / Miért nem lehet egy meleg párnak nevelt gyereke?” Ezután még három dallal köszöntek el a közönségtől. A Nem növök fel, Szabadon, és Cipőfűző egyvelege úgy látszott, meghozza a tömeg kedvét a további bulizáshoz.
Amit alapvetően az átlagban középkorú közönség számlájára kell írnunk, az, hogy egyetlen egy telefon sem emelkedett a fejek fölé a koncert elejétől a végéig. Egy-egy fotót és videót persze mindenki csinált, de ez pont annyi volt, ami elég ahhoz, hogy emlékként őrizze az estét. A Punnany Massif a kissé kevés közönséggel való interakció ellenére nagyon jó hangulatú estét nyomott le. A tetemes diszkográfiájukból pedig lehetetlen mindenki számára tökéletes setlistet összeállítani, de az elhangzott 22 szám mindenki igényeit ki kellett, hogy elégítse.
 |
 |
