Horváth Lajos „Laller” a tavalyi esztendőben tudatosan a háttérbe vonult, és a motorozás mellett nagyon sok energiát fektetett a civil munkájába is. Most, hogy élete egyik főműve, a Laller Car megnyitotta kapuit, leültünk vele egy kávé mellé, hogy kifaggassuk 2019-es terveiről, jövőbeni céljairól.
Hogy és mivel telnek mostanság a napjaid?
Köszönöm kérdésed, nos, folyamatos munkával. A napjaimat teljességgel felemészti az új vállalkozásunk beindítása. Természetesen nem panaszkodni akarok, a Laller Car volt (majdnem) minden vágyam, magamnak csinálom, és imádok is benne dolgozni. Ez idáig az építkezéssel voltunk elfoglalva, aztán a berendezkedés vette át a stafétabotot, mostanra pedig már meg is nyitottunk. Utolsó fázisként az előző műhelyből kell még kipakolni, de ez már csupán napok kérdése. Hihetetlen az érdeklődés a Laller Car és a tevékenységünk iránt, napról napra egyre többen látogatnak el hozzánk. Van, aki pusztán csak azért jön, hogy találkozzon velem. Ez nagyon-nagyon jólesik!
Készülsz már a szezonra?
Nem vertem nagydobra, de igen. Reggelente rendszeresen látogatom az edzőtermet, és bár nem esik mindig jól megdolgozni magamat, de legalább érzem, hogy élek. A hétvégén nagyon szép idő volt, sok bajtársam már elővette a motorját is, én azonban még várok a szabadtéri edzéssel. Éledezik a természet, de még hideg van, és az ízületeim nagyon nem bírják ezt az átmenetet, nem tehetem meg, hogy a felkészülés kellős közepén megfázok. Várok még egy kicsit, addig is mentálisan gyúrom magam, de ahogy kicsit melegszik majd, rögtön motorra pattanok. Egyrészt mert borzasztóan hiányzik a csapatás, másrészt komoly terveim vannak idénre…
Mesélj a terveidről, kérlek!
Nagyon dolgozik bennem a bizonyítási vágy. Alig bírtam magammal januárban, amikor láttam a többi srácot a Dakaron. Egy éve ilyenkor még pokolra kívántam az egészet, most meg nem hagy nyugodni a gondolat. Sokszor elmondtam már, hogy a Dakar egy drog, most muszáj hozzátennem, hogy olyan drog, ami egyben irtózatos szívás is, ennek ellenére mégsem lehet letenni. Hogy miért, azt ne kérdezd… (nevet)
A minap két órát beszéltem telefonon Manival (Gyenes Emanuel Dakar motorversenyző), és egyre inkább érzem magamban az erőt az álmaim további kergetéséhez. Szeretném őket utolérni! Ám mielőtt megkérdeznéd, mikor fogok ismételten belevágni, muszáj leszek lehűteni a kedélyeket: a dolog még nem eldöntött. Apropó, Mani: ezúton is le a kalappal előtte, amit ezen a Dakaron véghezvitt, és hogy törött kézzel is rajthoz állt… igazi példaképként nézek fel rá!
Akkor csak játszunk el a gondolattal! Hogyan készülnél, ha 2020-ban el akarnál indulni a Dakar Rally-n?
Lássuk csak… Minden reggel lejárnék edzeni! (nevet) Ezenkívül egészen biztosan úgy alakítanám az idei versenynaptáram, hogy a Dakar előtt még beleférjen egy sivatagi verseny. A homokban való motorozás egy olyan dolog, amit nem lehet eleget gyakorolni. Mivel számomra egyfajta mumus is, ezért elindulnék a Morocco Desert Challenge-en. Ha titokzatoskodni szeretnék, akkor most az mondanám neked, hogy a nevezésem már be is van fizetve. Sőt, írd csak le egészen nyugodtan, ott leszek az áprilisi versenyen. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet, hogy minden egyezés pusztán a véletlen műve!
Mikor láthatunk téged idén legelőször a pályán?
Mivel a magyar bajnokságban is elindulok, így azt gondolom, hogy márciusban Bugacon lesz az első 2019-es megmérettetés. Jelenleg a legfontosabb a cégem és a munkám, de már közel az idő, amikortól ismételten teljes mellszélességgel a motorozásnak szentelhetem magam. A Dakaros részére pedig térjünk vissza még…
