Ismét Alcala de Henaresben ébredtünk, és mivel ez a város a Világörökség része, ezért a mi focista lányaink is beírták magukat a történelembe. Természetesen egy mondvacsinált kifogással elutasították az első napi óvásunkat. Tizenkettőt ütött az óra mikor újra elindult a labda Alcala egyik sportcsarnokában. A Svédek voltak az ellenfeleink, a szervező bizottság ismét jelesre vizsgázott munka ügyileg, mert ugyanazt a két “ügyes, szabályismerő” játékvezetőt küldte akik az óvásos meccsünket vezették… Azt mondják a munkájukról vagy jót vagy semmit… Sajnos egy védelmi hiba után 0:1 állással fordultunk, de látszott a lányokon, hogy amit tegnap ígértek, teljesíteni szeretnék. Félidőben Ács Antal vezetőedző jelbeszéde hatékony volt. Fordulás után egyenlítettünk, de visszavették a vezetést, majd újra döntetlent mutatott az eredményjelző, lehet mondani, hogy jobbak voltunk, de nem sikerült egyik csapatnak sem megszerezni a győzelemet. (2:2) Sajnos egy csatában vannak veszteségek is, két játékosunk megsérült, de masszőrünk arany keze reggelre újra csatába állítja őket.
Egy amatőr csapatnál a munka is megoszlik, a lányok egy városi mosodában mosták ki a csapat mezeit, majd a szobákban tudták csak kiteregetni.
Az este egy jó hangulatú vacsorával zárult, mindenki bizakodó volt, és ígéretet tettek, hogy holnap bezsebeljük a 3 pontot.
The information in go to this site this blog is going to be a big help and trying reach more of my students.
